Vagy mégis?!
Olyan sok játék volt a múltban, amire meleg szívvel gondolunk vissza és sajnáljuk, hogy a mai gyermekek már nem ismerhetik, mert teljesen megváltozott a kultúrájuk.

De a sajnáltat segít ezen? Gondoljunk csak bele, ki felelős azért, hogy a gyermekek mivel játszanak ma, ha nem mi magunk felnőttek?

Az olyan játékokról beszélünk, mint a csattogós lepke, az ugrókötél, az ugróiskola, a búgócsiga, a slinky (a lépegető rugó) és még sorolhatnánk. Ezek mind olyan játékok, amelyek segítenek a gyermek ideg-és izomrendszerének a megfelelő fejlődésben.

Ezek még megmozgatták a gyermekeket, nem engedték, hogy eltunyuljanak. Olyan játékok, amelyek nem az agresszivitás gyakorlására ösztönzik a gyermekeket, mint a fegyverek vagy a számítógépes játékok.

Ezek mellett nem görnyednek egy helyben ülve, éppen csak az ujjukat mozgatva.

Az egészséges fejlődésüket mind támogatta és vonzotta őket ki a szabadba.

Fontos, hogy ne engedjük kiveszni ezeket az értékes játékokat a köztudatból és megmutassuk, megtanítsuk őket a gyermekeknek, hogy egyszer ők is meg tudják tanítani a gyermekeiknek és unokáiknak.

Ez a mi felelősségünk, nem másé!