Az orvosai nem mertek hinni a csodálatos gyógyulásban!
Kocsis Jánosnál több mint két éve prosztatarákot diagnosztizáltak. Szentesen többször is megműtötték, ám egyik operáció sem volt sikeres, így az akkor 66 éves férfi kezdett lemondani az életéről.

A felesége javaslatára mentek el Szegedre, ahol köntörfalazás nélkül megmondták neki: egy igen agresszív fajta rák támadta meg, megműtik, utána beszélnek majd a további kezelésekről. Úgy készüljön, mondta az orvos, hogy kemoterápiára, sugárkezelésre és gyógyszerekre lesz szükség. Az operáció jól sikerült, három hét lábadozás után János kezdte sokkal jobban érezni magát.

Éreztem, hogy a szervezetem gyógyulni kezdett. Betartottam az orvosom utasításait, majd mikor visszamentem kontrollra, a főorvos úr nem akart hinni a szemének, olyan jók lettek a leletek

 

- idézte fel a cipészmester.

Aztán az újabb leletek még annál jobbak voltak. Minden kontrollon folyamatos volt a javulás, így aztán nem kellett sem kemo, sem sugár, de még egy szem gyógyszer sem Jánosnak.

Élete sosem volt könnyű. Hároméves korában, 1952-ben lebénult az egyik lába. Később állami gondozásba került, mert meghalt az édesapja, édesanyjuk pedig egyedül nem tudta őket eltartani a testvéreikkel. Jánosra a boldogság Martfűn, a Tisza cipő gyárában talált rá, ott ismerkedett meg feleségével, Évikével. Azt mondja, azóta tudja, mit jelent a harmónia és a belső béke.Két gyerekük született, egyszerű, tevékeny boldogságban élték mindennapjaikat.