Kitálalt, ez az oka!



Ha magunk elé képzelünk egy kórházi szobát akkor több mint valószínű, hogy pizsamában illetve hálóruhában lévő embereket látunk a szemünk előtt. Persze ez nem csak a kórházban lévőkre, hanem az otthon betegeskedőkre is igaz: a beteg emberek többnyire egész nap pizsamában fekszenek, igyekezvén kipihenni a betegséget. Egyes elképzelések szerint azonban ez akár többet is árthat, mint amennyit használ.

 

Már gyerekkorunkban hozzászokunk, hogy betegen jobb ágyban maradni, hiszen a sok pihenés segít gyorsabban legyőzni a betegséget. Sokan ilyenkor egész nap ki sem kelnek az ágyból, pizsamában fekve töltik beteg napjaikat. Ez persze nem csak a kisebb betegségekre igaz: az idősebb, komolyabb betegségben szenvedő embereknél is teljesen megszokott, hogy hetekig, akár hónapokig idejük túlnyomó részét fekvéssel töltik.

Pedig korántsem mindenki ért egyet azzal, hogy ez a legjobb módja a gyógyulásnak. Nagy-Britanniában például Jane Cummings főnővér azért kampányol, hogy mindez megváltozzon. Az ő elképzelése szerint a pizsama egész napos viselete fokozza a rossz közérzetet és lassítja a betegek gyógyulását is. A brit szakember szerint mindez elsősorban az idősebb betegeket érinti.

Az új elképzelés szerint arra ösztönöznék az ápolókat, hogy minél gyorsabban azonosítsák azokat a betegeket, akik már képesek kikelni az ágyból. Ezeket a pácienseket bátorítani is kell arra, hogy ezt megtegyék, és minél előbb cseréljék le a pizsamájukat a saját ruhájukra.

Talán ez elsőre sokaknak furcsának tűnik, ám egy 2016-os tanulmány szerint 10 ágyban töltött nap 10 évet öregbíthet a testünkön. Ez annak köszönhető, hogy a tartós semmittevés hatására testünk fittsége gyorsan hanyatlásnak indul.

A jelentés szerint 10 nap inaktivitás során az ágyban fekvő betegek izomzata legalább 10 százalékot gyengül. Ugyanakkor a szív és a tüdő fittsége még többet, mintegy 12 százalékot gyengül. Az már csak hab a tortán, hogy a pizsama egész napos viselete erősíti a 'beteg vagyok' önképet, illetve fokozza a rossz közérzetet.

Bár ez az egész újszerűnek hat, valójában már évtizedek óta ismert, hogy a tartós ágyban fekvés lassítja a felépülést. Egy 1947-es brit tanulmány azt vizsgálta, hogy egy műtétet követően mennyi idő alatt épülnek fel azok, akik a lábadozási időt fekvéssel, illetve üléssel vagy sétálással töltik.

A kutatásban szereplő, ágyban fekvő betegeknek körülbelül 9 hétre volt szükségük a műtétet követően, hogy ismét munkába állhassanak. Ezzel szemben a sétáló lábadozók körülbelül 5 hét után tehették meg ugyanezt, ráadásul az ő esetükben kevesebb volt a komplikációk száma is.

Sokat vagyunk táppénzen

A fentiek alapján érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy a kevésbé súlyos, nem kórházban lévő betegek esetében is nem lenne-e jobb, ha nem az ágyban feküdve hevernék ki a betegséget. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy milyen sokat betegeskedünk mi magyarok.

Januárban a Pénzcentrum is megírta, hogy a tavalyi év első 9 hónapjában naponta 52-66 ezer magyar volt táppénzen. A táppénzesek azon része (21%), akik bruttó 150-200 ezer forintos jövedelemmel rendelkeznek például átlagosan 26 napig voltak betegállományban, míg a bruttó 93 ezer forintos jövedelemmel rendelkezők (ők a táppénzesek 19 százaléka) átlagosan 16 napot töltöttek távol a munkától.

Egy betegség pedig jelentős anyagi terhet is róhat a családokra, hiszen nem csak a gyógyszerek drágák, de egy keresőképes szülő is kiesik a munkából. A táppénz ugyanis a beteg fizetésének a 60 százaléka (730 napnál kevesebb biztosításban töltött idő esetén 50 százalék), de napi összege nem haladhatja meg a 9 200 forintot. Tehát még a jól keresők esetén is fájó lehet a bevételkiesés.

Tehát mindenképpen örvendetes lenne, ha azok, akik kénytelenek betegségük miatt otthon maradni, minél előbb képesek lennének visszatérni a munkahelyükre.

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!