Kedves Nagymamák, Nagyapák, Dédik, Ükszülők!



Közelednek a választások, és lenne egy ígéretünk Önök felé. Nem, nem 14. havi nyugdíj, nem ingyen gyógyszer, ingyen nyaralás, ingyen utazás. Ezeknél sokkal fontosabbat. Kérjük olvassák el, mit.

Ha pár gondolatnál úgy érzik, ezek nem érintik Önöket, lendüljenek túl rajta, mert ki fog derülni, mi az az üzenet, aminek célba kell érni.  

Minden kornak megvannak a maga feladatai: a fiataloknak a tanulás, majd a munkatapasztalatok megszerzése, a párválasztás, a családalapítás. A középkorúaknak a munkavégzés, családfenntartás, az idősnek pedig a tapasztalatok bölcs átadása. Egy egészséges társadalomban mindenki jól érzi magát ott, ahol van. Sajnos ez nem mondható el a mostani fiatalokról. Ennek sok oka és sokféle megnyilvánulása van.

Az okok között talán a legfontosabb: nem érezzük magunkat fontosnak! Ez különösen igaz, ha politikai vonalon körülnézünk. A parlamentben ülők kíváncsiak arra, hogy mit gondolunk, hogy hogyan képzeljük a jövőt? Egyértelműen NEM a válasz, mert ha csak egy kicsit is foglalkoznának velünk, bevonnának bennünket bizonyos döntésekbe, nem ilyen oktatási rendszert gründoltak volna össze, és ijesztgetés, röghöz kötés helyett kitaláltak volna valamit, miért maradjunk itthon.

Lehet bűvészkedni a számokkal, mennyien mentek el az országból, mennyi közülük a kalandvágyó és mennyi a kényszerből kiköltöző. Tény: nagyon sokan elmentek már. S hogy visszajönnek-e valaha? Ki tudja… Önök közül is sokan szenvednek a magánytól, a szeretetlenségtől, mert a kisunoka, aki bearanyozhatná a napjaikat, ezer kilométerekre él, és csak Karácsonykor vagy Húsvétkor ölelhetik át.

Miért is dolgozták végig az életüket?! Hogy öregségükre egyedül maradjanak?!

Túlságosan egyszerű a válasz: - Kimentek a gyerekek pénzt keresni. Majd hazajönnek, ha összegyűjtötték, amire szükségük van! Ezzel csak egy baj van: évekről, lehet hogy hosszú évekről beszélünk. És talán soha nem jön el a pillanat, amikor összepakolnak, és végleg hazaköltöznek. És akkor mi lesz Önökkel? Kinek adhatják át azt a sok tudást, tapasztalatot, amit 30-40 évnyi munkaviszony alatt megszereztek? Kit szeretgethetnek, kényeztethetnek? Kinek süthetik a finom sütiket, ki szedi le a zamatos barackot az öreg barackfáról… aminek olyan az íze, mint sehol a világon…

Persze vannak, akik itthon maradnak. De nekik mi jut? Mennyit kell tanulniuk ahhoz, hogy megfelelő munkát kapjanak? Van-e esélyük saját lakásra, önálló egzisztenciára, vagy az elérhető alternatíva a gyárak futószalagjai melletti többműszakos gépies munka, és a folyamatos vágyakozás a jobb és tartalmasabb élet után.

Pedig ők a jövő! Az egész ország jövője!

A pártok most próbálnak a kedvükbe járni, mert fontos a szavazatuk. Nem Önök! Csakis a szavazataik! Vegyék észre, hogy az Önök számára nyújtott ígérethalmaz miről is szól, és milyen következményekkel jár: felemészti az unokáik, dédunokáik jövőjét. A fiatalabb generáció elkezd majd magukra haragudni… lenyuggerezik a nagymamákat, nagypapákat… Pedig nem ezt érdemlik.

Gondoljanak magukra, és legyenek önzők! Tegyenek meg mindent azért, hogy ne maradjanak egyedül öregségükre, és támogassák azokat, akik a jövőért dolgoznak, és ezzel az Önök életének is értelmet adnak.

Nagymamák, Nagyapák, Dédik, Ükszülők,

még egy utolsó kérés: ha nézik a tévében a híreket, és azt hallják, hogy minden nagyszerű, egyre jobban teljesítünk, és az egész világ minket irigyel … akkor csak nézzenek körül. Vegyék számba a saját helyzetüket, a szomszédokét, barátokét. És beszélgessenek el a gyerekekkel, unokákkal, hogy nekik mi lenne a jó. Hallgassanak a szívükre, és szavazzanak majd arra a pártra, ami a legfiatalabbaknak a legjobb.

Szavazzanak a Net Pártra!

Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!